A fahéjról mindenkinek azonnal a karácsony jut eszébe.

Napjainkban a fahéj elsősorban téli fűszer, és különösen süteményekben, desszertekben, puncsban és forralt borban használják. A fahéj valójában az egyik legrégebbi ismert fűszer, a dél-ázsiai országokban már több ezer éve használják. Európában a fahéj csak a középkorban szerezte meg jelentőségét. Kezdetben elsősorban számos betegség gyógyítására használták.

A 16. századtól lett aztán egyre népszerűbb. Értékesnek és meglehetősen drágának számított, ezért a nemesség és a gazdag kereskedők számára volt elérhető.

Fontos tudni, hogy a fahéjnak két fő típusa van:

• a Cassia fahéj (Cinnamomum Cassia)
• és a Ceyloni fahéj (Cinnamomum Zeylanicum)

A ceyloni fahéjat valódi fahéjnak is nevezik. Sri Lankán és Dél-Indiában őshonos. Ezt a babérfélék családjába tartozó, kisméretű fahéjbokor belső kéregéből nyerik. Ezen ostyavékony rétegek közül többet egymásra helyeznek, vagy egymásba nyomják, amik szárítás közben összehajlanak. A fűszer jellegzetes illatát a kéreg illóolajai adják. „Botként” a ceyloni fahéj hengerelt szivarra hasonlít, világosbarna színű, erősen aromás és finoman édes ízű.

Az olcsóbb Cassia fahéj a legelterjedtebb fahéj, leginkább Kínából, Indonéziából vagy Vietnamból. Az áhított fűszer elnyerése érdekében a fahéj külső kérgének eltávolításával jutnak a belső, több milliméter vastag réteghez. A Cassia fahéjrúd sokkal vastagabb, mint a ceyloni fahéj. A rudak csak egyrétegűek. A ceylon fahéj sötétebb, az aroma intenzívebb.